Valaha, ifjú koromban sokat utaztam. Bizony, el sem tudjátok képzelni, hány helyet bejártam, hány kalandot átéltem. Utaztam földön, vízen, levegőben, hatalmas, dagadó vitorlájú hajón, szárnyas paripán, fekete kakasok húzta hintón – és rézkilinccsel. Szereztem barátokat és ellenségeket egyaránt. Kincset, vagyont kevesebbet, és ha volt is, mára mind elkopott. De ez csak életem első 200 évének története – azóta megöregedtem.
Már vagy 80 éve nem jártam sehol. Ám hogy napjaim ne fúljanak teljes unalomba, boltot nyitottam. Üzletfeleim messzi tájakról küldik mesés munkáikat, s nekem is van egy kis műhelyem a bolt hátsó szobájában.
Tudom, a boltom kissé ódon: mennyezetig érő tölgyfapolcok, naftalinszag, egérlyuk a sarokban, és egy denevér bérli a kormos gerendák alkotta zugot a mennyezet alatt. Na de a portékáim! Jer közelebb és túrj bele a ládákba, kukkants a dobozkákba, fordítsd a fény felé a homályos üvegcséket, s találd meg azt, amire vágysz!
Mindenről, minden apróságról tudom, hol készült, honnan érkezett, mihez tapad átok – vagy áldás!
Nem hiszed? Kutass egy kicsit a kincseim között!
Egy takaros kis utcában találtam magam. Girbegurba volt és keskeny, de ragyogóan tiszta, fehérre meszelt falak meg bájosan ódon kőkerítések szegélyezték, tövükben pitypang sarjadt meg százszorszép, felettük dús lombú fák ringatták lombjaikat. Az egyik kertből lonc illata táncolt elő, a másikból…