Valaha, ifjú koromban sokat utaztam. Bizony, el sem tudjátok képzelni, hány helyet bejártam, hány kalandot átéltem. Utaztam földön, vízen, levegőben, hatalmas, dagadó vitorlájú hajón, szárnyas paripán, fekete kakasok húzta hintón – és rézkilinccsel. Szereztem barátokat és ellenségeket egyaránt. Kincset, vagyont kevesebbet, és ha volt is, mára mind elkopott. De ez csak életem első 200 évének története – azóta megöregedtem.
Már vagy 80 éve nem jártam sehol. Ám hogy napjaim ne fúljanak teljes unalomba, boltot nyitottam. Üzletfeleim messzi tájakról küldik mesés munkáikat, s nekem is van egy kis műhelyem a bolt hátsó szobájában.
Tudom, a boltom kissé ódon: mennyezetig érő tölgyfapolcok, naftalinszag, egérlyuk a sarokban, és egy denevér bérli a kormos gerendák alkotta zugot a mennyezet alatt. Na de a portékáim! Jer közelebb és túrj bele a ládákba, kukkants a dobozkákba, fordítsd a fény felé a homályos üvegcséket, s találd meg azt, amire vágysz!
Mindenről, minden apróságról tudom, hol készült, honnan érkezett, mihez tapad átok – vagy áldás!
Nem hiszed? Kutass egy kicsit a kincseim között!
Távoli harangszóval érkezett a pirkadat. A harang néhányat kondult, az ég sötétje ugyanakkor meghasadt, és a narancsszín napsugár beszökött a függöny résein át a szobámba. Ébren talált.
Ami azt illeti, egész éjjel nem aludtam.
Felzaklatott az elmúlt nap: betöltöttem 18. évemet, és aznap került sor…